A szolga beszéde

“Isten, az Úr megadta a nyelvet,
a tanítványok nyelvét.
Hogy megfelelhessek a fáradtaknak,
maga adja ajkamra a szót.
Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet,
hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.
Isten az Úr nyitotta meg a fülemet.
S én nem álltam ellen, és nem hátráltam meg.
Hátamat oda adtam azoknak, akik vertek,
arcomat meg, akik tépáztak.
Nem rejtettem el arcomat azok elöl,
akik gyaláztak és leköpdöstek.
Isten az Úr megsegít, és nem vallok szégyent.
Arcomat megkeményítem, mint a kőszikla,
s tudom, hogy nem kell szégyenkeznem.
Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.
Ki szállhat velem perbe?
Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem?
Jöjjön ide hozzám!
Isten az Úr siet segítségemre.
Ki ítélhet el?
Lám mind elenyésznek, mint a ruha,
amelyet a moly emésztett meg.”
( Iz 50, 4-9 )

Én hiszek, mert tudom kinek hittem!
Imádságos szeretettel, Németh Katalin.
Szeged, 2014.04.13.