Főoldal

ADVENT

Adventi időben az Urat várjuk, hogy eljön hozzánk.
Csendes várakozásban elindulunk az Úr felé, halkan,csendben, a szívünkben érezzük hívását.
A hívatásunkat, hogy meghívott az Úr! Mindenkit meghívott az Ő országába és a hívatásunkat fel kell ismerni.
Mire hívott? Első feladat szintén mindenkinek, hogy Isten parancsolatai szerint rendezzük életünket, hogy méltók legyünk a meghívásra.
Földi világunkban ha elfogadunk egy meghívást, annak megfelelően ünneplőbe öltözve jelenünk meg. Isten országába is ünneplőbe öltözve léphetünk be, lelki ünneplőbe. Tiszta lélekkel kell oda érkeznünk.
Advent, elindulunk Isten felé és átgondoljuk tetteinket, lépésről-lépésre haladva tisztogatjuk bűnbánatunkkal lelkünket. Bűneink felismerése és bűnbánatunk által egyre fényesebbek leszünk.
Karácsony táján megpróbálunk a rászorulókon segíteni. Ilyenkor jobban felismerjük, hogy jót cselekedjünk. Mert akarunk jót tenni, kívánkozunk segíteni rászoruló testvéreinknek. A mindennapi életben is nyitott lélekkel kellene járni-kelni és segíteni. Akkor fölismerjük a környezetünkben, hogy kinek és miben lehet segíteni. Sokszor olyan apró dolgokat kell megoldani, de a rászorulónak nagyon nagy segítséget jelent.
Egy nagyon apró figyelmesség is örömtelivé teheti a karácsonyi ünnepeket.
Elmondok egy példát. A szomszéd lakásban albérletben lakott egy Litván egyetemista fiú. Aki nem utazott haza az ünnepekre. Egyedül töltötte az ünnepeket. Mindenféle karácsonyi ételt és süteményt összepakoltam és becsöngettem hozzá a szent estén, hogy boldog ünnepeket kívánjak. Meglepődött, de nagyon boldognak láttam és az a boldogság ami belőle sugárzott felém, nekem is örömet adott, lelki örömet. Következő években, minden Karácsony este ajándékkal kedveskedett nekem és igyekezett megelőzni engem. Később Budapesten tanult és amikor végzett lejött Szegedre, hogy elköszönjön és azt mondta, hogy mielőtt visszamegy hazájába, kívánkozott még egyszer itt lenni, nagyon jól érezte itt magát.
Nem dicsekvésnek szántam, de úgyis főztem a családomnak is, semmi plusz munkát nem jelentett, de a figyelmesség kellett hozzá.
Kívánom mindenkinek, hogy egy kicsit tudjunk figyelmesnek lenni, mert erre lettünk teremtve.
Mert nem magának él az ember, egymásnak lettünk teremtve!
Egymást szeretve lehetünk boldogok!
Amit eggyel is tettetek velem tettétek!
Mondja az ÚR!
Találkozunk Jézussal, minden szeretet cselekedetben.
Higgyétek el nagyon jó Vele találkozni!
Menjünk, hogy találkozzunk az Úrral!
Imádságos szeretettel, Németh Katalin.
Szeged, 2014.12.04.